Első rész
„Egy orvos azt mondta neki, hogy lábgomba fertőzése van,
rendszeresen kezelni kellene kenőccsel.
Púder Sámuel képviselő azonban megállapította,
hogy a bal lábán nem gomba van,
hanem a pezsgőre allergiás.”
I.
Hajnali fél kettőkor lekapcsolta a számítógép mellett égő lámpát, tántorogva, botladozva megtalálta ágyát és beleesett. Eddig már tíz órán átült a monitor előtt, a hosszú órák, az éjszaka, valamint a pezsgő hatására reggel szemeit egy kicsike nyílásra volt képes kinyitni, de így is látta a rendetlenséget, amit a szobába tett éjszaka. Könyvek, újságok, DVD lemezek, szétszórt sültkrumpli, szendvics darabok, és pezsgősüvegek keveréke terítette be a szoba közepét. Ennek tetején, mint büszke túlélő egy kézzel csiszolt kristály pezsgőspohár állt talpán, egy könyvnek támaszkodva sértetlenül, amit hajnali kettőkor dobott magamögé:
– Ma nincs mosogatás, felkiáltással.
Az ilyen éjszakák után, amikor fel bírt állni, legelőször a kamrába tántorgott, az ajtóval szemben egy húsz literes barna cseréphordó állt abban savanyú káposzta. Minden éven ő maga készíti a hordós káposztát, de ezekből, a káposztákból még senki nem főzött ételt. Odament felemelte a cseréphordó fedelét, belenyúlt és pár pillanat múlva kiemelt belőle egy fél literes bögrét, ami tele volt káposztalével, felegyenesedet, a káposztalével teli bögrét szájhoz emelte, és egy hajtásra megitta. Aztán így állt egy-két percig, leeresztetett karokkal, jobb kezében a bögrével, meditált. A meditáció tárgyát a tudatalatti énje választotta ki, ezt nem tudta véleményezni. A két perc csend után, visszatetette a bögrét és ráhelyezte a hordóra a fedelét , gondosan megnézte, hogy megfelelő mennyiségű víz van-e a hordó tetején kiképzett peremben, ami lezárja a levegő útját a hordóba. Rendben találta. A káposztalé pótlásáról mindig maga gondoskodott, ekkor megfelelő mennyiségű vizet felmelegített és adott mennyiségű sót hozzáadva azt a vízben fakanállal kevergetve feloldott és a káposztára öntötte, a lé két-három nap alatt megérett. A víz és a só arányát soha nem árulta el senkinek. Megelégedett arccal megfordult és lassú lépésekkel kiment a kamrából, maga mögött gondosan bezárva az ajtót.
A szobába érve végig nézett magán. Egy sötétkék mellény, alatta rózsaszínű hosszú ujjú ing, ami régen kicsúszott a nagy-kockás mintázatú szürke színű, otthon hordott, bohóc nadrágjából. Levetette a mellényt, látta egy gomb maradt az ingen valahol a hasa közepénél, a többi leszakadt éjszaka, az ing újain talán sosem volt gomb. Arca közömbös volt, regisztrálta a tényeket. Bal lábán nem volt zokni, a láb újaknál itt-ott kis vér maradványok voltak. Egy orvos azt mondta neki, hogy lábgomba fertőzése van, rendszeresen kezelni kellene kenőccsel. Púder Sámuel képviselő azonban megállapította, hogy a bal lábán nem gomba van, hanem a pezsgőre allergiás.
1
Rendszeres megfigyelései alapján mindent kizáróan meg lehet állapítani, hogy három üveg pezsgő elfogyasztása után, huszonkettő perc múlva, viszketni fognak a bal lábán lévő újak. Így történhetett az elmúlt éjszaka is, most is véresre vakarta bal lábán az újak közötti bőrfelületet, ennek bizonyítására a szoba közepén pontosan három üres pezsgőspalack látható.
Elindult, megkerülte a szoba padlóján fekvő tárgyakat, az ablakhoz ment. Nem nyúlt a függönyhöz, az autóját kereste az utcán, megtalálta és örült, hogy éjszaka nem lopták el. Az autót nem volt nehéz megtalálni, mert mind a négy sárvédője más-más színű volt. Elöl a jobb oldali sárga, a bal oldali piros, jobb hátsó kék, a bal hátsó matt fekete, az autó eredetileg fehér színű volt. Púder Sámuel képviselő jellegzetes szokása, hogy félévente egy sárvédőt tönkre tesz, tartja magát barátja tanácsához:
– Ha új autód van, gyorsan törd össze magad, mert összetöri más.
Mindig sikerül megegyeznie azzal, akivel összeütközött, hogy csak a felét fizesse ki a sárvédő árának, mondja, a másik felét ő kifizeti, mivel közismert és befolyásos ember volt a városban – népszerű nevén Púderes - mindig megegyeztek vele. Az elmondottakból arra a következtetésre juthatunk, hogy az autó már két éves elmúlt. Púder Sámuel képviselő, saját magának tett ígérete alapján: ha mind a négy sárvédőt már lecserélte, újra festeti a kocsit. Úgy döntött itt az ideje, hogy felkeresse műhelyében Rúzs Oszkár autófényező mestert, aki régi jó ismerőse, igaz becsületes mesterember.
Púder Sámuel képviselő, rendes szokása szerint mielőtt bár mit is tenne, hogy felöltözzön, íróasztalához ment. Az íróasztal újszerűnek látszott, két oldalán két-két fiókkal. Az íróasztalnak a ball lábai hiányoztak, helyettük könyvek tartották vízszintbe az asztal. Az íróasztal bal lábai akkor törtek ki, amikor a vásárlásnál, terhelési próbaként Púder Sámuel képviselő egyszerűen ráült. Ezt a terhet nem bírta el az íróasztal és bal lábai kifordultak, kitörtek. A kereskedő mindenféle reklamációt megelőzve közölte:- ez nem ülő alkalmatosság, hanem íróasztal-. Púder Sámuel képviselő, hogy ne veszítse el a kereskedő szavazatát, kifizette, és haza vitte az íróasztalt. A négy fiók közül csak egy fiók volt zárral ellátva. Könyvek, papírlapok, színes tollak, tűzőgép, keveréke terítette be a kőris színű íróasztal lapját, ezek tetején, mint valami súly, feküdt a kulcscsomó.
Az íróasztal mellett állva, kezébe vette a kulcscsomót, kiválasztott egy kulcsot, kinyitotta a fiókot. A fiókból egy dobozt vett elő, felnyitotta és egy fiola félét vett ki belőle, lefejtette róla csomagolást, szájához emelte és hosszasan, erőteljesen belefújt. Aztán jobb kezével megmarkolta, azután a ballal is, majd dörmögő hangon mondja:
– Jól van öreg üvegrendőr, nem vagy meleg.
Azzal a biztos érzéssel vonulhat a fürdőszobába, hogy az éjszakai pezsgőnek már nincs nyoma. Az íróasztaltól két lépésre volt a fürdőszoba, ajtaját kinyitotta. Az ajtón belépve meglepődött, szemben a falon, a négy ponton felfogatott tükör közepén, egy pontból kiindulva összerepedezet, a tükördarabok úgy rendeződtek a repedések során, hogy egymástól nem tudtak kiesni. A felette lévő lámpára akasztott zsinegen egy barna kartondobozból kiszakított papírdarab lógott, ráírva: „Bocs az a hülye seprű”. Púder Sámuel képviselő közelebb ment a tükörhöz:
– A hülye rendben van, mondta.
Megmagyarázhatatlan okokból nem emlékezett a tükör állapotára, pedig volt bent a fürdőszobába az eltelt tíz óra alatt is. A tusolóhoz ment, ami a tükörtől balra volt, látta minden kész a tusoláshoz. Levetette ruháit, a rózsaszín inget bele tette a szemetesbe,
– Te nem bírod az együttlétet, mondta.
Belépett a tusolókabinba, ajtaját bezárta, megnyitotta a csapot a kiáramló víz hangja mellett, csak néha hallatszott egy-egy nyögő hang a tusolás alatt.
2
(Folytatása következik)
